Alig merte bevallani magának, de kezdte egyre jobban kedvelni a helyet. Sok embert megismert, és megkedvelt. Azután egyszer elment egy táncoktatásra, amire igazából nem nagy szüksége volt, hiszen táncolt már előtte is, inkább szórakozás céljából. Megismerte Pietert, és innentől kezdve ismét bebizonyosodott, hogy neki nem mehetnek simán a dolgai, mint ahogy még semmi az életében. Melissa barátja volt, és kavart Angellel. Az első csókja, egy olyan sráctól kapta, akivel nem is járt, és aki rögtön eldobta magától. Mert bevállalós volt, és nem hitte, hogy ez lesz a vége, csak szórakozott Angellel. Hát a lány ezt megbosszulta, nem is akárhogyan. A képességei erősödtek, ahogyan megismerte a mágiát, s Pietert félholtra átkozta. Így ismerte meg a kalandok során Mark Blacket, és Jacket is, valamint Isilyát. „ Azt hitte az a szemét, hogy átverhet! Szórakozott velem… pedig én tényleg hittem neki! Tényleg jól éreztem magam vele… de átvert! Szemét állat! És megcsalta a barátnőjét is, utána meg beállította, hogy én akartam az egészet, és rámásztam. Gyűlölöm Pieter Goldot, egy utolsó szemétláda! De keservesen megbánja még ezt… hogy ujjat húzott velem! Nem ejtettek a fejemre… ezért nagyon drágán fog fizetni!” Miután ezt az ügyet elintézte, kiderült, hogy Melissával is régebb óta ismerik egymást. Versenyeztek együtt még régen. Egészen jó barátnők lettek… s közben jött Alei is. Az első szerelem, egy magával söprő szenvedély. Nagyon gyorsan összejöttek, szinte két napja ismerték egymást, amikor a fiú már szerelmet vallott neki, és járni kezdtek egymással. Nagyon jól megvoltak, a lány szépen lassan beleszeretett a fiúba, és sokat is találkoztak, és kalandozgattak együtt. Szépen kiforrta magát a dolog, Angel gyorsan beleszeretett, és sokáig, túl sokáig szerette. Életének egyik legjelentősebb eseménye volt, a fiú megtanította igazán szeretni, értékelni az embereket, és tisztelni őket. Talán ez segítette ahhoz, hogy prefektus legyen. A házvezetője kérte fel, és kicsit akadékoskodva, végül örömmel fogadta a dolgot, és belevetette magát. Sokáig csinálta, és nem is rosszul, csakhogy elkövetett néhány hibát. „Nagyon szeretem őt! Olyan más, mint a többi… sosem éreztem még ilyet! Annyira figyelmes, és sokoldalú… úgy fogad el, ahogy vagyok, nem akar megváltoztatni, és szeret! Sosem hittem, hogy engem lehet szeretni… pláne így szeretni. Nagyon boldog vagyok! Ráadásul még prefektus is lettem! Ez aztán már valami! Remélem, nem okozok csalódást. William professzor igazán jó szándékú, és rendes! Egy megismételhetetlen ember.” Közben, ahogy cseperedett, egyre jobban megromlott a viszonya a keresztszüleivel. Nagyon ritkán voltak jobb pillanatok, de az is csak pillanatnyi elmezavar lehetett náluk. Vagy akartak tőle valamit. Többször is előfordult, hogy a rendőrség kerítette haza a kis lurkót, mivel megszökött, vagy épp a rossz társaság miatt érezték kötelességüknek, hogy hazavigyék. Ilyenkor aztán a keresztapja szépen ellátta a baját, kékre-zöldre verte. Minden évben egy bizonyos időszakban, az év vége környékén súlyos beteg lett. A feje hasogatott, magas láza volt, és rémálmai. Sem gyógyszer, sem semmilyen kezelés nem segített rajta. Azután egy bizonyos nap után mindez elmúlt, és újra életerős volt. Ez a nap pedig a szülei halálának a napja volt. Rengeteg orvos vizsgálta a lányt, de hiába, csak nem értették. Ilyenkor még furcsább dolgok történtek vele, mint általánosságban, csakhogy ezekre nem nagyon volt ereje figyelni. Azután, 14 éves korában kapott egy levelet, ami megváltoztatta az életét örökre. Elkerült a Bagolykő Mágustanodába. A keresztszülei nem nagyon foglalkoztak vele, hová megy, ő pedig hazudott. Tudta, hogy egy ilyen helyre sosem engednék el, hiszen nagyon konzervatívak és földhözragadtak. Amikor már kiderült számukra, hova ment el a lány, nem tudtak mit tenni. Már nem tudtak neki igazán parancsolni, így rövid időn belül más módszert találtak. Ahogy a vonaton utazott, a lány balesetet szenvedett. Nem volt vészes, csak egy rosszul jött fékezés hatására elesett, és beütötte a fejét. Eszméletét vesztette, enyhe agyrázkódása lett, pár napig kába volt. A Gyengélkedőn ébredt, és azonnal kifelé indult el, kiszökött onnan. Első nap már majdnem párbajozott valakivel, holott akkor még a varázslatot sem ismerte. Mugliként nevelték, így minden új volt neki, szépen lassan tanult. Kezdett embereket megismerni, Dorothy Felisinnel találkozott először, majd lassanként Tea, Marie Dawson, és egyre gyűltek az emberek körülötte. Kedvenc tantárgya lett a Tiszta Szív Varázsa, amely a lányt is megváltoztatta pozitív irányba, sokat tanult William professzortól. Ekkor még egyáltalán nem tudta irányítani az érzelemolvasást, sőt, megfogalmazni sem rendesen. Később kiderült, hogy nem hangokat hallott, hanem látta az érzéseket. S az is kiderül ebből, hogy lopott már akkor. Rávették különböző ostoba indokokkal. Egyre sűrűbben szökött el „otthonról”, s egyre kevesebbet járt haza is, és iskolába is. A tánc volt az, amit rendesen csinált, ahonnan nem hiányzott sosem. Emellett rajzolni is sokat rajzolt, de azt csak titokban. Varázslói mivolta kezdett egyre inkább megnyilvánulni. 10 éves korában egyszer az iskolában az egyik diáktársa, egy szőke lány elkezdte csúfolni a hajszíne miatt. Angel nagyon bedühödött, s ekkor vibrálni kezdett körülötte a levegő, majd a táblán lett egy repedés. Azóta is értetlenül állnak az eset előtt, elvégre nem tudják, hogy a lány volt az. A szökéseket nem nézték jó szemmel nevelői, elvégre keveset takarított, állandóan máshol lófrált. Gyakori kék-zöld foltjai miatt egyszer a gyámügy is majdnem látogatást tett náluk. Kár, hogy ez végül nem történt meg. „Egyre több az olyan lány, aki úgy érzi, csak nekem mondhatja el a gondjait. Pedig engem nem érdekel!!! Aztán mégis… mégis segítek nekik, és megoldom az ügyüket. Vajon miért? Miért teszem, amikor nem szeretnék? Mégis, amikor elmondják a dolgokat, azonnal úgy érzem, segítenem kell. Aztán csak azt vágják a fejemhez, hogy nem a barátnőim… olyan hülyék!” Ahogy egyre idősebb lett, egyre több ember bízott meg benne feltétel nélkül. Néha már úgy érezte, begolyózik, mert egyszerűen nem tudta hová tenni ezt a nagy érdeklődést, és bizalmat irányába. Pedig kedves, az nem igazán volt… vagyis bizonyos emberekkel igen, de azt ki kellett érdemelni rendesen. Nehezen bízott meg az emberekben, pláne a lányokban. A fiúk annyi idősen még hajlamosabbak az őszinteségre, s őt is bizonyos szinten maguk közül valónak tekintették. Könnyen csábuló típus volt már akkoriban is. Egyszer még egy bolti lopásba is belevitték, eléggé naiv természet volt, és meg tudták győzni róla, hogy jó ügy érdekében cselekszik rossz dolgokat. Csak egy vacak póló volt, amit lenyúlt, de aztán, amikor már érettebb lett, és kevésbé átejthető, átgondolta, és azóta szörnyen szégyelli magát. Nagyon kevés ember van, aki tud az esetről. „ Egyszerűen fogtam, és elvettem. És nem éreztem bűntudatot. Azt mondták, az a macska fázik, és szüksége van rá, kibélelni a kis dobozkáját Hát odanyúltam, és már a kezemben is volt. Aztán a pulcsim alá tettem, és kisétáltam. Mindenki éljenzett, és tapsolt. Nagyon jó nap volt!”
Angelinne Vinnin
„Bűbájam szétszállt, odalőn,
„Mondjuk, hogy egy napló. Vagy mondjuk, hogy egy életrajz. A Személyes
történetem, az életem, eddigi fonalai… mit lehetne róluk mondani? Mit
mondhatnék a jövőről? Hisz oly távoli… talán sosem, talán azonnal, talán mint a
múlt…”
1991.
július 29-én, Los Angelesben született meg. Szülei aurorok voltak, rettenetesen
imádta őket. Varázsvilágban élt pár éves koráig. Húga, Faith Vinnin két évvel
fiatalabb nála. Nagy családi házban éltek, már csak apjuk dolgozott aktívan.
Néha azonban anyjának is mennie kellett, olyankor Kathrina keresztanyja, és
Bill keresztapja vigyázott a két lányra. Öt éves lehetett, amikor pont egy
ilyen hivatalos ügyben voltak távol a szülei. Keresztszülei Los Angelesben
vigyáztak a lányokra, s Angelt kivitték a repülőtérre, várták vissza a
szülőket. Csakhogy a szülők sosem érkeztek meg többé. A kerítésnél állva
figyelte a nagy gépet, amikor is az felgyulladt. Még ma is emlékei között élnek
a méteres lángok, a sikoltozások, a menekülő, égő emberek. Fejét a kerítéshez
nyomta, s csak figyelte, hátha az ő imádott édesanyja valahonnan előbújik
apjával kézen fogva, épségben. Ez nem következett be, s a lány jól tudta, mit
jelent ez a dolog.
Pécsre
költözött el, a keresztszüleihez. Faith árvaházba került, hiszen Angelt a
keresztszülei vették magukhoz, de Faith nem volt családtagjuk. Angel szemei
azóta is tükrözik azt a megtört állapotot. Életének volt egy igen jelentős
szakasza, amikor nem tudott tükörbe nézni, mert nem bírta a saját romlott
lelkét viszontlátni a tükörben. Egy gyermek összetört, ripityára zúzott élete
figyelt vissza.
A
lány természetesen ekkor még nem varázsolt. Bill és Kathrina muglikként éltek,
s a lány mindent el is felejtett a varázsvilágról. Ekkor már táncolt, s ezután
teljesen belemenekült… versenyekre járt, tökéletesítette, minden idejét
belefektette a táncba. Minden jobb volt, mint keresztszüleinél otthon lenni.
Nekik nem volt gyermekük, de nem is akartak sosem, s ez látszott is rajtuk, és
a viselkedésben is megnyilvánult, visszatükröződött. Sűrűn verték, kiabáltak
vele, és büntették. Megtűrt személy volt, s gondoskodtak róla, hogy ezt érezze
is.
Elkezdett
elszökdösni, csavarogni, zülleni. Rossz társaságba került, ami vonzotta
magával, ekkor volt 9 éves. Korán elkezdte már a dolgot… túl korán. Javarészt
fiú barátai voltak, sőt. A lányok csak kihasználták, de nem vágyott a
társaságukra különösebben. Egy bejegyzés arról, amikor kezdte felfedezni egyik
képességét.
Bizony ám, ez lesz az én naplóm. Kicsit egós, szerintem is, hogy az én képemmel van tele, de ezek a képek jól sikerültek, szeretem őket nézni. És különben is, jó lesz visszaolvasni több év múlva, és látni, hogy hűűűha, ilyen képem is volt ám! És az enyém, tehát nem szabad belekotnyeleskedni, sőt, SZIGORÚAN TILOS! STRICTLY FORBIDDEN! (Japánul nem tudom, megkérdezni Virgilt!!!)
Mivel is kezdjem? Hülyeség lenne arról írni, hogy kék az ég és zöld a fű, és minden happy. Nem a Teletubik világában élünk... mindig vannak gondok, mindenhol. De ilyen világbéke típusú dolgokat se szeretnék. Nem az én világom valahogy... valahogy, jó vicc! Na mindegy, első bejegyzés letudva...
-Hééé Luna, hozod vissza rögtön!!! *Kiabál a macskájának, a hajtépés szélén állva.*
S ha még maradt csekély erőm.
Az már a magamé csak…
Ne hagyjatok hát tengenem
Ezen a puszta szigeten:
Sőt, jertek a varázst a ti
Varázsotokkal megoldani…”
/Shakespeare- A vihar/